A kormány évtizedes sikernek tartja azt, hogy sikerült megegyezni a paksi beruházásról az Európai Bizottsággal. Szerintem azonban semmi ok nincs örülni. Közgazdásznyelven szólva, Brüsszel azt írta elő feltételként számunkra, hogy mondjunk le mindazokról a méretgazdaságosságból származó, nyilvánvaló gazdasági előnyökről, amelyek abból származnának, hogy az egy ideig folyamatosan bővülő, majd pedig a Paks 1 négy blokkjának folyamatos leállítása miatt egyre csökkenő kapacitásokat ugyanaz a tőke- és élőmunka-állomány szolgálja ki. Annak, hogy Paks 2 Paks 1 versenytársa legyen, az égvilágon semmi értelme sincs.
Legyünk igazságosak, a bajok nem most kezdődtek. Az eladósodás, mint probléma végigkísérte Magyarországot a 20. században. Kétszer volt deklarált államcsőd, de sokkal többször vészesen csőd közeli helyzet. A 21. század eddig eltelt másfél évtizedének is az eladósodás a kulcsproblémája. A természeti erőforrásokban szegény, kisméretű és nyitott gazdasággal működő Magyarország kizárólag a saját erejére támaszkodva soha nem tudott hiteles befektetői célponttá válni. Az ország akkor kapott jelentős mennyiségű és relatíve nem túlságosan drága hitelt külföldről, és akkor jött az országba nagy volumenben a működőtőke (FDI), ha az ország mögött ott állt egy garantáltan fizetőképes támogató. A szocializmus idején ez a Szovjetunió és Kína volt, a rendszerváltás óta pedig az IMF és az Európai Unió.
"Senki nem tud semmit." Ez volt a címe annak az 1947-ben készült cseh filmszatírának, amelyen - még gyerekként - betegre röhögtük magunkat. Ez jutott eszünkbe saját, többszörös tévedéseinket számba véve, hiszen több alkalommal is mellé lőttünk, amikor megpróbáltuk érthető és megfejthető keretbe foglalni az Orbán-kormány gazdaságpolitikai húzásait. Többszörösen tévedtünk.
Mint az általános iskolában a notórius rossz gyereket, hosszú várakoztatás után a múlt héten Magyarországot kiengedték a sarokból. Az Európai Unió nem engedett az elveiből. Igaz, az elmúlt 9 év során más országok is ott voltak velünk a sarokban, sőt egyesek még most is ott állnak, de addig bennünket is ott tartottak, amíg nem vittük le a deficitet 3% alá. Egyetlen más ország sem töltött annyi évet a sarokban, mint mi. Az EU-t nem hatotta meg sem a politikai következmények miatti könyörgés (2004-2009), sem a 2/3-os parlamenti felhatalmazásra való hivatkozás (2010 ősz), és az az elvi kritika sem, amelyet több magyar szakértő a négy maastrichti kritérium értelmetlenségéről, ad hoc jellegéről számos befolyásos fórumon előadott. Brüsszel egy számhoz ragaszkodott, de ahhoz kő keményen. És persze nem csak az EU volt kemény, de szigorú ítéletet mondtak a magyar eszközök aktuális értékéről a piacok és a független minősítő intézetek is.
13 milliárd dollár fizetnek érte.
Az egészségügyi rendszer átszervezésére van szükség.
A technológiai háború újabb fejezete.
Az orosz-ukrán háború fontosabb eseményeiről ebben a cikkünkben számolunk be.
Lapértesülések szerint Erdogan Mark Rutte mögé állhat be.
A környező hat országgal összehasonlítva a középmezőnyben van Magyarország.
Ki nyer? Az amerikai kormány vagy a ByteDance?
Kaiser Ferenc, az NKE docense a Portfolio Checklistben értékelte az Ukrajnának jóváhagyott új segélycsomagot.
Mekkora a baj a luxusiparban?
